Anna nap mint nap ugyanazon az úton ment munkába, de egy októberi reggelen valami furcsa történt. Minden ugyanúgy kezdődött: korán indult, hogy elérje a buszt, de amikor elhaladt a régi temető mellett, az óra 7:23-ról hirtelen 8:30-ra ugrott. Anna értetlenül állt, hiszen úgy érezte, csak néhány perc telt el. Az időveszteség megrémítette, de megpróbálta elhessegetni a gondolatot, hogy valami paranormális történt.
A következő héten újra megtörtént. A temető előtt elhaladva ismét "eltűnt" egy óra az életéből. Most már egyértelmű volt, hogy valami nincs rendben. Anna kezdte megfigyelni, hogy amikor a temető mellett halad el, a levegő furcsán hideg, a fákon mintha árnyak mozognának, de senki sem volt ott. Kétségbeesve mesélt erről a barátainak, akik nevettek rajta, és azt mondták, biztosan csak fáradt.
Egyik nap, amikor újra elhaladt a temető mellett, döntött: megáll és megnézi, mi történik. Ahogy belépett a temető kapuján, a világ megváltozott körülötte. Az ég sötétebb lett, és mintha egy másik időbe lépett volna. A sírkövek réginek és kopottnak tűntek, és furcsa alakok mozogtak a perifériás látásában. Ekkor egy öreg férfi jelent meg előtte. A férfi nem szólt, csak a temető mélyére mutatott.
Anna úgy érezte, követnie kell őt. A temető közepén, egy elhagyatott sír előtt álltak meg. A sírkőre egy név volt vésve – Anna saját neve. Rémülten hátralépett, és ekkor minden visszatért a normál világba. Az óra újra 8:30-ra ugrott. Azóta soha többé nem haladt el a temető mellett, és az "eltűnt idő" sosem tért vissza. De Anna mindig is érezte, hogy valami vagy valaki figyeli őt.