Egy kisvárosban, ahol mindenki ismeri egymást, állt egy régi, elhagyatott ház a város szélén. A lakók elmondása szerint már évek óta üresen állt, mióta az előző tulajdonosok váratlanul elköltöztek. A helyiek kerülgették, mert azt suttogták, hogy az épületben valami nincs rendben. Néhányan azt állították, hogy éjszakánként árnyakat láttak mozogni az ablakok mögött, pedig senki sem lakott ott.
Amikor a fiatal pár, Anna és Dávid, megvette a házat, mindannyian elcsodálkoztak. Anna és Dávid nem hittek a babonákban, ezért nem törődtek a pletykákkal. Meg akarták újítani a régi épületet, és végre saját otthonukban élni. Az első hetek zavartalanul teltek, a ház felújítása jól haladt, és úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. De aztán apróságok kezdtek történni.
Anna először a konyhában figyelt fel rá. A székek éjszakánként elmozdultak, mintha valaki használta volna őket. Azt hitte, hogy Dávid szórakozik vele, de Dávid azt állította, hogy ő semmit sem tett. Egy éjjel Anna arra ébredt, hogy halk suttogást hallott az emeletről. Amikor felment, hogy megnézze, Dávid még mindig aludt. A hangok azonban nem tűntek el, mintha a falak között zümmögtek volna.
Dávid is egyre furcsább dolgokat észlelt. Egy alkalommal azt látta, hogy egy árnyék suhan el a folyosón, de amikor utánanézett, senkit sem talált. Egy másik alkalommal a fürdőszoba tükre bepárásodott, és mintha valaki ujjlenyomatokat hagyott volna rajta, de Anna még nem használta a helyiséget.
A feszültség egyre nőtt. Egy éjjel Dávid arra ébredt, hogy Anna az ágy mellett állt, és a hálószoba ajtaját bámulta. A szemében zavarodottság volt, és amikor megszólította, Anna azt válaszolta, hogy valaki bejött a szobába, de amikor megnézték, az ajtó zárva volt.
Az igazi borzalom akkor kezdődött, amikor Anna egyedül maradt a házban egy esős estén. Épp a nappaliban olvasott, amikor hirtelen kopogást hallott az előszoba ajtaján. Mikor kinyitotta, senkit sem talált odakint, csak az eső verte a lépcsőt. Bezárta az ajtót, de a kopogás újra kezdődött, ezúttal hangosabban. Anna megdermedt, mert a kopogás most az emeleti hálószoba irányából hallatszott, ahová nem vezetett külső bejárat.
Felkapta a telefonját, és Dávidot hívta, de a vonal foglalt volt. A lépcsőn lévő léptek egyre hangosabbá váltak, mintha valaki lassan leereszkedne. Anna lélegzete is elakadt, miközben látta, hogy egy árnyék formálódik a lépcsőnél, de nem tudta kivenni, mi az. Hirtelen a ház minden fénye kialudt, és az árnyék eltűnt.
Amikor Dávid hazaért, Anna remegve ült a nappali sarkában. Nem tudta elmondani, mi történt pontosan, de tudta, hogy soha többé nem akar egyedül maradni abban a házban.
Másnap Dávid a város egyik régi lakójától érdeklődött a házról. Az idős férfi elmondta, hogy évtizedekkel ezelőtt egy család élt ott, akik tragikus körülmények között haltak meg. A házat eladták, de az új tulajdonosok nem maradtak sokáig, mindannyian különös eseményeket tapasztaltak, amiket soha nem tudtak megmagyarázni.
Anna és Dávid végül elköltöztek, és soha nem tértek vissza. A ház újra üresen állt, és a városlakók továbbra is suttogtak róla, hogy az árnyak nem tűntek el. Azok, akik éjjel elhaladtak mellette, esküdni mertek rá, hogy látni lehetett egy alakot a felső emeleti ablakban állni, csendben figyelve az elhaladókat.